Dániel blogja

daniel.mentesnasi.hu

Gluténérzékenység – áldás vagy átok?

“Uram (vagy Asszonyom), ön gluténérzékeny!”

Azért amikor először elhangzik ez a mondat, ez a rideg mondat, egy orvos, dietetikus szájából, vagy ételintolerancia vizsgálat alkalmával, arra a pillanatra valószínűleg életünk végéig emlékezni fogunk.

Az én esetemben ugyan, erre nem ilyen hirtelen, hanem fokozatosan, egy hosszabb folyamat során derült fény, de ennek ellenére pontosan ismerem az érzést és a gondolatokat, amik ide-ode cikáznak ilyenkor egy frissen “diagnosztizált” fejében. Elég látni ilyenkor az arcokat.

“Hogy tessék? Hogy nem ehetek többet kenyeret?”
“Kenyeret?? Ez komoly?”  ” Hogy nem ehetek tésztát?”
“Hogy még a főzelékben is liszt van??”
“De doktor úr! Mit fogok én akkor enni?? Hisz az előbb felsorolt minden létező ételt!”

Pánik, kétségbeesettség, düh, mind gyakori reakciók. Pedig ennek nem kellene így lennie!

Írásommal azt a leggyakoribb tévhitet szeretném eloszlatni, mely szerint a gluténérzékenység vagy a lisztérzékenység egy borzalmas és végérvényes halálos ítélet a diétánkra nézve, és innentől kezdve egész életünkben ki leszünk hagyva a mindenféle finomságokból, amiket a többiek persze majd ott fognak jóízűen csócsálni mellettünk.

A tévhit

A tévhit persze elsősorban a frissen diagnosztizált liszt- vagy gluténérzékenyek fejében talál magának talajt, mert aki már sikeresen áttért egy gluténmentes diétára, és életvitel szinten is megszokta, hogy más boltokba kell járjon és más termékekből kell elkészítse a mindennapi betevőjét, az nagyon jól tudja hogy ez nem így van. Odáig mennék, hogy ez pont fordítva van! De mondom is, mire gondolok.

Igen, való igaz, hogy amikor társaságban vagyunk, mi leszünk azok, akik nem ehetnek abból, amiből mindenki más, nekünk kell majd külön másik fogást készíteni, és lehet hogy ezért furcsa tekintetek lesnek majd ránk. De hogy nekünk “megszorítottabban” kellene majd innentől táplálkoznunk? Hogy mi leszünk, akik “NEM ehetünk” majd ezt meg azt? Vagy hogy mi “kimaradnánk” dolgokból? Ez már csakis nézőpont kérdése.
És a nézőpont, azt kell mondanom, a 21. századi táplálkozás esetében teljesen torz. Miért is kellene hát nekünk is ehhez a torz nézőponthoz alkalmazkodnunk?

A javaslat

Javaslom minden “frissen diagnosztizált sorstársamnak”, hogy mielőbb látogasson el egy jó bio vagy paleo boltba. Lehet ez akár a MentesNasi, ha a VII. Hernád utca éppen útba esik, vagy lehet más ilyen jellegű üzlet, ahol szintén széles kínálatot talál, és merengjen el egy pár percig a polcokon csücsülő termékeken!

Ha jó boltba ment, akkor ott legalább 10-15 féle lisztet, maglisztet fog látni a polcokon, szebbnél szebbeket, különféle színekben és kiszerelésekben pompázókat, amit egy gluténérzékeny vagy paleós mind rendszeresen használ étrendjében sütéshez, főzéshez, az ételei ízesítésére.

A 21. századi átlagember táplálékát eközben túlnyomórészben fehér kenyér és fehér tészta jelenti. Ebben a még a maghéjtól is megfosztott, sokszorosan feldogozott termékben az üres kalóriákon kívül semmilyen értékes tápanyag nincs. Az íze finom, főleg mert megszoktuk, de akkor is elég egysíkú.

Ki is étkezik akkor szegényesen?
Kinek kell mindenből “kimaradnia”?

Pár perc merengés és meditálás a polcok előtt, és aztán egy kis főzőcske otthon… Garantálom meg fogja változtatni a nézőpontot!
Nem lesz többé sajnálkozás. Illetve hogy pont hogy lesz!
Mi fogjuk sajnálni hétköznapi étrenden élő embertársainkat. Amiért azok annyira szegényesen és egydimenziósan táplálkoznak, és kimaradnak a sokféle értékes tápanyagból és különböző ízvilágokból, amiket mi most így egyszerre csak felfedezhettünk. :)

 - – -

 

Nem csak lisztérzékenyeknek!

Nem csak lisztérzékenyeknek!

A lisztérzékenyekre és a paleósokra egyaránt jellemző egy gazdagabb ízvilág, több kísérletezés a konyhában és fokozott odafigyelés a részletekre.
Kicsit olyan ez, mint ahogyan egy vak ember hallása, tapintása, térérzékelése sokszorosára finomodik. Ugyan a hasonlat nem tökéletes, mert a látás elvesztését semmiképpen nem venném egy lapra a liszt elveszítésével, hisz előbbi után sajnos nem, liszt nélkül viszont nagyon is jól lehet “teljes életet” élni. De a hasonlat annyiban mégis helytálló, hogy ahogy ez a “kommersz” élelmiszer és íz kikerül az étrendünkből, egyúttal megnyílik az ajtó több száz másik felé, és amire először azt hittük, korlát, az kiderül hogy valójában épp száz másik korlátot döntött le előlünk.

 - – -

A  képen balra például egy gluténmentes poharas sajttorta látható, amit a Mernyei Vadászház Valentin-napi menüjére készít Nagy Melinda, aki az összetevők egy részét a MentesNasi-ban szerzi be.

Ez a desszert teljesen gluténmentes lesz. De nem azért mert valaki gluténmentesre kérte, vagy ilyen speciális igény lépett volna fel.

Egyszerűen csak így alakult. Így lett tökéletes.

:) Aki pedig szeretne saját ízlelőbimbóival is meggyőződni róla, hogy gluténmentesen nassolgatni nem is olyan szörnyű dolog, az megteheti ezt például ott a Vadászházban, ezen a kitüntetett napon.

 - – -

És a lényeg

Végezetül még egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni azoknak, akiket glutén- vagy lisztérzékenységgel nemrégiben diagnosztizáltak, és most ezen szomorkodnának.

Most már orvosilag cáfolhatatlan a tény, hogy a gluténérzékenység sokkal de sokkal több embert érint, mint akiket glutén- vagy lisztérzékenységgel konkrétan diagnosztizálni lehet. Ezek ugyanis általában csak a legsúlyosabb esetek!
Gondoljunk csak bele, eleve ugye, azért kereste fel az orvost az illető, mert észrevett valami furcsa tünetet, tünetegyüttest, ami már kezdte igen kellemetlenné tenni az életét.

A legtöbb gluténérzékeny azonban egyáltalán nincs tisztában vele, hogy gluténérzékeny lenne. A tünetek nem csak egyik napról a másikra tudnak manifesztálódni. Sokkal gyakoribb a lassú, évtizedek alatt fokozatosan kialakuló tünetegyüttes. És a leggyakoribb tünetek, mint a migrénes fejfájások, fáradékonyság és az energiaszint csökkenése, olyanok, amiket szinte lehetetlen beazonosítani, hogy mihez lehetnének köthetők, így sokszor egyszerűen az öregedés rovására írunk.

Azonban ma már tudjuk, hogy ha valakinél a glutén autoimmun folyamatokat indít be – és ez vitatott, hogy a lakosság  hány százalékára igaz, de az most már teljesen bizonyos, hogy ez a szám sokszorosa, a gluténérzékenységgel hivatalosan is diagnosztizált emberek számának – akkor ez az intolerancia hosszú távon, lassú lefolyású, de nagyon súlyos, krónikus betegségeket tud eredményezni. És a legritkább eset az, amikor ez hamar észrevehető, sokkal gyakoribb hogy évtizedekről beszélünk, és alattomos lappangó tünetekről, amik lehet hogy már csak nagyon kései stádiumban hívják fel magukra a tényleges figyelmet.

Ezért a tényre, hogy viszonylag hamar kiderült rólunk, hogy érzékenyek vagyunk a gluténra, nyugodtan tekinthetünk úgy, mint egy áldásra!

Fogjuk fel úgy, hogy egyik oldalról lehetőséget kapunk, hogy kiszélesítsük fogyasztott ételrepertoárunkat, és új ízvilágokat próbáljunk ki. Másrészt ezzel bekerültünk abba a szerencsés csoportba, akikről ez legalább ideje korán kiderült, és ezzel lehetőséget kaptunk rá, hogy még időben változtathassunk életvitelünkön. Ennek pedig messzemenő és tartós egészségügyi javulás lesz az eredménye!

Minden ilyen “diagnosztizáltra”, mint mi, eközben azonban jut sajnos több tucat ember, akikről ez sosem fog kiderülni.
Ezt soha felejtsük el!

Még lehet hogy akkor sem, amikor 50-60 évesen egy súlyos krónikus betegséggel kerülnek kórházba. Lehet hogy még akkor sem lesz megállapítva, hogy valójában ezért a glutén fogyasztása teljes vagy részleges felelőssé tehető!

Adjunk tehát hálát, hogy a glutén problémák nálunk idejekorán manifesztálódtak, és hamar eljutottunk egy diagnózishoz. Könnyen elképzelhető hogy ez egy sokkal magasabb várható életkort és egy egészségesebb életvitelt alapozott meg számunkra!

Írta: Dániel
daniel.mentesnasi.hu

 

One thought on “Gluténérzékenység – áldás vagy átok?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>